Színjáték

A lombhullató növények télre való felkészülését csodálatos színjáték kíséri. Az idén egészen különös volt a jelenség, amely az enyhe, csapadékos ősznek köszönhető.

A hosszan elnyúló lombszíneződés következtében a kertnek mindig más pontjára terelődött a figyelem bizonyos időeltolódásokkal. Emlékszem, amikor az ősznek nem volt ennyi ideje díszes külsejét megmutatni, akkor kicsi kertemben a legdekoratívabb növények azonos időpontban hívták magukra a tekintetet. Egyszerre vakított a Parthenocissus quinquefolia (tapadó vadszőlő) vörös színével, a Ginkgo biloba (páfrányfenyő) élénk citromsárga levelével, a Larix decidua (vörösfenyő) barnássárga ruhájával, az Acer palmatum (japán juhar) és az Euonymus alatus (szárnyas kecskerágó) rikító piros lombszínével az örökzöldek között. Az idén ez a gyönyörű látvány elmaradt, de most hosszabban lehettünk részese az őszi csodáknak.

De mi történik ilyenkor a növényekben?

A levélben található tápanyagok oldhatóvá alakulnak és levándorolnak a vastagabb szárrészekbe, gyökerekbe. Közben a színanyagok elbomlanak és a zöld klorofill helyett a karotiniodok maradnak meg, melyek a sárgás színeződést adják. A pirosas és a lilás árnyalatok a hideg hatására képződő antocián-vegyületek következménye, míg a barna színt az elhalt sejtek és szövetek produkálják.

Őszi lombszín a kertben