Tavaly nyáron, amikor visszajöttem Londonból, Sophy még velünk volt pár hétig. Aztán egyik napról a másikra eltűnt. Betegségre nem gyanakodtunk, hiszen nem úgy tűnt, mintha egészségileg nem lenne rendben. Néha el-el csámborgott cicamódjára, de max. két nap múlva elő is került. Legutóbbi eltűnése óta viszont több mint egy évig nem jelentkezett. Kb. egy hónappal ezelőtt egy hozzá hasonló cica sátrat vert a kertben, de alig volt rajta bunda és rettenetesen félt mindentől és mindenkitől.
Kezdetben nem etettük, mert nem akartunk Sophy után másik cicát. Azt hittük, valamelyik porontya, de csak feltételeztük, hiszen Sophy ennyi idő után nem lehet. Aztán csak nem ment el, pedig nem volt miért maradnia. Lassan egyre közelebb merészkedett hozzánk és megszántuk... Ellátást is kap. Egyre szebb a bundája, egyre közelebb merészkedik és kedden, a hang nélküli kis nyávogása egyértelműen jelezte, hogy ez Ő. Sophy ugyanis csak imitálta a nyávogást.
Sophy alig bundás állapotban, lesoványodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése