Lekvárfőzés

A lekvárfőzés egyáltalán nem egy bonyolult procedúra... Aki szereti a gyümölcsízeket és a tudatos élet híve, annak érdemes megpróbálkozni vele. Én a tartósítószermentes és a kevésbé édes készítményeket preferálom, így az általam bemutatott eljárást ismertetném röviden:

1. Alapanyag: lehetőleg saját termés. Ha nem megoldható, akkor legalább a helyi termelőktől szerezzük be.
2. Kulcspontja: az üvegek fertőtlenítése. Első körben mosószódás forró vízben, majd ecetes hideg vízben alaposan megmosom az üvegeket és a fedőket. Végül 15 percig forrásban lévő vízben 'főzőm'.
   
3. Ízesítés: rendszerint gyümölcs- vagy nádcukrot használok, de mézzel még finomabb. Amennyiben savanykásabb gyümölcsből készítjük, akkor lehet édesebbekkel is vegyíteni. Néhány bevált kombináció: málna-ananász, kivi-alma, meggy-cseresznye, málna-narancs etc. (Néhány gyümölcs előzetes turmixolást igényel.) Egyik kedvenc fűszerem a fahéj, amely a lekvárfőzés során is előkerül. Aki bátor, annak a rumos, pálinkás és likőrös változatot is tudom ajánlani!
   
4. Lezárás: A tartósítás másik fontos tényezője a légmentes lezárás, azaz a tetők pontos illesztése celofános módszerrel kiegészítve.
5. Dunsztolás: Újságpapírba csomagolom és (recycled) vászon táskába helyezem őket ahonnan egyenesen az ágyneműtartóba kerülnek pár napra pihe-puha párnák közé.
6. Rendszerezés: A 'well-organized' rendszerszemélet híve vagyok mindenben, így a végterméket nyilvántartásba veszem egy-egy csinos kis matrica segítségével.

P.S. Dzsem esetében nem főzőm szét a gyümölcsöt teljesen.