2006 szeptemberét írtuk... Lakóhelyem történetét kutatva felkerestem idős embereket, hogy meséljenek nekem a régi időkről. Épp Happy szülőháza előtt haladtam el, amikor anyukájával és két tesójával odarohantak hozzám a kerítéshez. Hát, így kezdődött minden!
Meglátni és megszeretni vagy meglátni és megszerezni???? Megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Sosem voltam az a típus, aki rajongásig odavan egy állatért. Különösen érthetetlen ez felnőtt fejjel. De Happy teljesen levett a lábamról! Nem volt tervben egy kis kutya és a családom is nagy ellenállást tanúsított az ügy iránt. Nem volt mit tenni, le kellett mondanom róla. :-(
Teltek a napok és én egyre inkább csak rá gondoltam. Már eltelt két hét, de csak nem tudtam kiverni a fejemből. Ez nem én vagyok!
Egy nap Happy akkori gazdija egy üzenetet hagyott a számomra. Átmentem hozzá, nem volt visszaút... Végül édes kettesben bandukoltunk hazafelé... Szívemben mérhetetlen öröm, lelkem kétségek között. Mit fogok én kapni és hogyan tovább?!
Azt hiszem erre a kérdésre jobb, ha nem térnék ki... Utólag visszagondolva egyáltalán nem bántam meg a döntésem! Ez a kis mütyüri egyszerűen tökéletes! Igaz, volt idő, amikor reménytelennek tűnt a dolog... Már kutya fogszakorvost kerestem, de sokan biztattak, hogy majd kinövi a gyerek. És tényleg! A gyerekkort sikeresen átvészeltük, kisebb-nagyobb csíntevésekkel. De az a szeretet, amit ez a kis élőlény képes adni mindent kárpótol! És az eredmény felbecsülhetetlen!
Kedves Jutka néni! Örök hálával tartozok a sorsnak, hogy akkor arra vitt az utam! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése