Boldog névnapot

2011. szeptember 6., kedd

Vakbélgyulladásom előzményei

Gondoltam, megörökítem az elmúlt napok történéseit...

Bevallom, eddig még semmilyen kórházi élményben nem volt részem. Valószínűleg emiatt is felértékelődnek most a mögöttem tudható napok élményei. Másrészt én is sokat merítek mások személyes tapasztalataiból, így talán másoknak is hasznos lehet a köv. írás.

Augusztus utolsó napján - még mit sem sejtve - gyönyörű napsütésben üldögéltünk a szüleimmel a kertben és beszélgettünk. Másnap reggel kapok egy telefont, amely egy sikeres állásinterjút igazol, de örömöm nem tudott kibontakozni: fájt a gyomrom. Gondoltam, elmúlik ez gyorsan és mehetek végre dolgozni. Hm... Pillanat alatt felerősödött a fájdalom és sehogy sem voltam képes elviselni magam. Még akkor sem sejtettem, hogy nagy a baj. A múlt hét csütörtök igazán embert próbáló volt számomra, mert kész csoda, hogy kibírtam. Az erős gyomorfájáshoz hányinger is párosult, amely érdekesebbé tette az esetet. Én, aki soha nem szed gyógyszert, négy görcsoldót vettem be, de semmi hatásuk sem volt. Titkon reménykedtem, hogy másnapra jobb lesz. De ha mégsem, akkor mindenképp elmegyek az orvoshoz. 

Szerencsére reggel rendelt a háziorvosom és most kivételesen időben jött. Apuska elvitt, de kértem, hogy maradjon mellettem. Sürgősségivel délelőtt 10 körül hasi UH, vérvétel, vizelet vizsgálat. Az UH nem mutatott ki semmit (A dokiról hallottakat alapul véve nem is csoda.), a labor is készen lett 45 perc alatt. A vizelet rendben, vérleletem azonban gyulladásra utalt: fehérvérsejtszám 14,1, süllyedés 17. Annak ellenére, hogy csak a gyomrom fájt, zárjuk ki a vakbelet. Irány a sebészet. Csak előtte adjanak valami fájdalomcsillapítót! Nagy reményt fűztem a kapott szurihoz, de semmi haszna sem bizonyult.

Miskolcra kellett volna menni, de pénteken nem lett volna erőm bekocsikázni abban a melegben. Bementünk a városi sebészhez: gyanúsan appendicitis. Nagyon hittem benne, hogy nem, mert nekem nem fájt jobb oldalon, csak a gyomrom. Ráadásul tavaly nyáron és karácsony után is volt hasonló tünetegyüttesem és 2-3 nap alatt helyrejöttem. Inkább valami gyomorrontásra gyanakodtam. Azon az állásponton voltam, hogy ha tényleg rosszabbodik az állapotom, akkor bemegyek, de nagyon féltem a kórháztól is, meg hétfőn már menni akartam dolgozni. Úgy örültem a lehetőségnek, erre puff!

Eljött a szombat reggel. Csütörtök és péntekhez képest lényegesen jobban voltam, de ebből nem úgy tűnt, hogy munkaképes leszek hétfőre. A fordulópontot a délután hozta, amikorra már rettenetesen fájt a derekam mind a két oldalt, majd a hátam. Ahol a vakbél szokott lenni, még akkor sem fájt. Késő délután már nem akart a jobb oldalam mozogni, ami megijesztett és akkor mondtam a szüleimnek, hogy csomagoljunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése