Varratkiszedés

Ma voltunk a szakrendelésen, hogy a varratokat kiszedje doktornő. Eszméletlen mennyi beteg volt a váróban, de nagyon gyorsan haladt a sor. Ez egyfelől kedvező a kint várakozóknak, én kissé csalódottan éltem meg. Szinte semmi felvilágosítást sem kapok, hogy hogyan tovább. Úgy kellett mindent kisajtolni az orvosból. 

Szerettem volna menni hétfőn dolgozni, de a köv. hetet is pihizéssel kell töltenem. Persze mindez érthető, hiszen még csak ma kezdtem totyogni jobban és a felülés is egyre kevesebb fájdalommal jár. Ebből semmilyen módon nem tudok olyan egészségi állapotot összehozni, hogy munkanapokon non-stop 9 órát talpon tudjak maradni és egy percre sem ülhetnék le+a pakolás. Kíváncsi vagyok, hogy megvárnak-e a munkakezdéssel...

A varratkiszedés kicsit kellemetlen volt, mert utána elég erőseket belenyilalt. Doktornő mondta, hogy be is vérzett a sebem. A köldökömnél lévő lukacska fáj a legjobban. Ott nagyon érzékeny. Ráadásul, ismételten nem sikerül kiegyenesednem, mert húzódik. Kaptam egy beutalót a belgyógyászatra, mivel étkezések után vagy teljesen nyugalmi helyzetben is úgy beindul a szívem, hogy csak na. Doktornő szerint az altatástól lehet, de azért nézessem meg.

Grétával is találkoztam, mivel megbeszéltük, hogy együtt jövünk a varratkiszedésre. Szegénynek még szédülés is kíséri a lábadozását. Nekem egyszer sem volt ilyesmi. Tényleg! Amikor először felültem, akkor többször is megkérdezte az ápoló, hogy szédülök-e, de szerencsére semmit sem éreztem.

Viszont meg vagyok elégedve szuriügyileg. A kórházban kapottak mai napig véraláfutásosak. Én kettőt adtam be magamnak és semmi sem látszik. Megy ez nekem...